Kisgyura Zoltán

Üdvözletem! Viharfelhők közelednek, a műsor vége felé haladva lesz dörgés, villámlás… „Nézzük együtt megint mivé lett, megfordul ez a gyönyörű

Üdvözletem! Felnyílnak-e a szemek, kidugulnak-e a fülek… „Ez az az Élet, nem az Ígéret, sokáig tartó istenítélet, szétrohad így a

Üdvözletem! Olykor felmerülnek a kétségek, a miértek… „Ha vége lesz már végre, és egyedül maradok, és egyedül, egy üveggel egy

Üdvözletem! Most éppen pörög a gép, de ki tudja… „Végelgyengülés, talán egy új fellendülés, nem beszél velem, és én már

Üdvözletem! Borongós ég alatt készülünk a következő lépésre… „Ez az a rend,- és ez már valami végül, Magyarország ez, magyarok 

Üdvözletem! Ma is teret engedünk a minőségnek a világ minden tájáról, Indonéziától Svédországig, Ausztráliától szép hazánkig… „Hajnali pára száll fel

Üdvözletem! Párhuzamos valóságom egy újabb fejezete következik, de nem várok a csodára…  „Mi az, hogy élek és nem hirdetem, Az

Üdvözletem! Változatos, olykor viharos kalandozás térben és időben, nagy ugrások és szökellések szintén minden szinten, meghúzom a váratlant… Ahogy az

Üdvözletem! Ugyanazon a nyomvonalon haladunk tovább, de már igazságos elosztásban, nem zavar meg a bőség… Meg a hőség… Hallgatni szabad.