Átokbontás

Üdvözletem! Gróf Tamás Ákos egyik haikuját választottam új jelmondatommá (mely nem változtat a régieken). „Íratlan szabály,/ hogy hangtalan maradni,/ képtelen

Üdvözletem! Borongós időben borongós gondolatok, de azért kikacsintanak jó dolgok is… „Oh, vajon amilyennek látsz / Az én vagyok-e vagy

Üdvözletem! Átkapcsoltam lusta macska üzemmódba, de ha néha felpillantok, azért kint van a körmöm… „Tökmindegy hogy egy vagy netalántán többpártrendszer/Mert

Üdvözletem! Kapargassuk tovább a felszínt, nézzük mit mutat a látszat… „Mért nem tudom elviselni,/ hogy a nagy világ/ nem is

Üdvözletem! Ma megpróbáljuk kedves, nyugis, mi lenne ha stílusban, de aztán a szél befújja a fogcsikorgatást is… „ …Ha nem

Üdvözletem! Én is azt mondom, hogy kedden dolog van… „…Mit lehet tenni? / El lehet menni. / Meg lehet szokni,

Üdvözletem! Folytatódnak a történetek, dalban, zajban, szóban, csendben, érzésben, hátha… ”a végén minden kiderül,/ mire az Ember végleg kimerül,/ bolond

Üdvözletem! Fújom tovább a régi nótát cseppet sem meglepő fordulatokkal… „Some days I’m scared I’m gonna die / Or even

Üdvözletem! Hirdetem tovább, amíg lehet, amíg kell… „falainkat ellepték az óriásplakátok / amin megerőszakolták a valóságot / a tetőket réges-régen